7 1Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba. (Márk 9,38) 2Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala. (Mát 8,5-10) 3Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját. (Mát 12,31.32; Márk 3,29) 4Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki; (Mát 10,18-20; Csel 4,7.8) 5Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk. 6Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj; (2Kir 1,10.12) 7A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. (Mát 5,44.45) 8Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi. (Ján 3,17.1Tim;1,15) 9Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam! (Mát 8,19.20) 10És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.